Jim Beam 4.5 liter (Whisky,Whiskey):

Jim Beam 4.5 liter: Kentucky állam Louisville-i repülőterétől egy nagyobb ugrásnyira áll az a lepárló, ahol ma is készítik a Jim Beam whiskey-t. De a felszálló gépek zaján kívül is sok minden megváltozott a híres szeszfőzde környékén. Egy azonban változatlan maradt, nyolc kilométerről hozzák ma is a legendás Hardin-patak vizét a szeszfőzéshez. Sajátos összetétele révén sok kalciumvegyületet hoz magával a mészkősziklákból, viszont vasat nem, s ez a végeredményen is megérződik. Egy szakértő vélemény szerint a Bourbonben lévő mészkőnek köszönheted, hogy másnap reggel úriemberként ébredhetsz fel . . . A törvénytisztelő Beam család: Az 1792-ben önálló állammá lett Kentucky, és a Beam család szinte egyszerre indult meg a virágzás útján. Jacob, majd fia David, illetve unokája, a második David alkotta meg és indította be a szeszfőzdét. A negyedik generációból James Beauregard Beam lett a névadója a cégnek. Ő azonban csak a híres alkoholtilalmi (ún. prohibíciós) törvénynek a bejelentéséig űzte az ipart. "Nem akarok a whisky miatt börtönbe kerülni" - mondta a fiának. Mint azóta tudjuk, J. B. B. a kisebbséghez tartozott törvénytisztelő álláspontjával, mert a titkos szeszfőzés és - csempészet azért sokak megélhetése maradt az Államokban. Csak 15 hosszú év után, 1933-ban emelhette ismét szájához a poharat a börtön kockázata nélkül. A gyártás voltaképpen egy kompromisszum eredményeként született meg. A frissen kipusztított erdők után termőre fogott földek nem adtak jó rozstermést. Ugyanakkor ha a búza és a kukorica között választhattak, számos farmer a kukoricát részesítette előnyben, hiszen az háromszoros szemmennyiséget adott. Igen ám, de az ebből nyert szesz édeskés volt, ezért láttak neki a Beam család tagjai a többféle szemestermény (rozs, árpa, búza) hozzáadásával kombinált párlatok főzéséhez. A főzésnek is van titka: az alacsony hőmérsékletű lepárlásnak tulajdoníthatóan a szesz nem "kaparós". És ha már említettük az ásványi adalékokat, ne felejtsük el a növényieket sem: a Kentucky földjén nőtt fehér tölgyekből olyan hordó készül, mely maga is hozzáadja ízelemeit a Bourbon végleges ízkompozíciójához. A hordókat ma is kiégetik belülről, de hogy ennek miképp alakult ki a hagyománya, ma már nem lehet (hitelt érdemlően) tudni. A legenda szerint halat szállítottak a hordóban, melybe aztán whiskey-t akartak tölteni. Hogy a hal bűzét elvegyék, kiégették a belsejét, s láss csodát, a szesz ettől borostyánszínű és bársonyosabb lett. Az égetést még ma is alkalmazzák, sőt, a minőség megőrzése érdekében jogszabály tiltja a hordó másodszori használatát. Az érlelés négy (olykor nyolc) évig is eltart.